Fésüs Norbert kérdez Adorján Zoltántól a salakmotoros pályafutásával kapcsolatosan

Mindíg egyedi motorod és ruhád volt míg versenyeztél. Magad tervezted őket, vagy szakember segítségét kérted?

• Mindíg megkérdeztem mindenkit és teljesen másképp csináltam :)

Igaz-e, hogy a gyerek születése után óvatosabb lesz egy versenyző? Veled ez hogyan zajlott?

• Az én esetemben nem éreztem, hogy óvatosabb lettem volna. Bár az is igaz, hogy inkább a félősebb ("hahaha"-a szerk.) versenyzők közé tartoztam.

Szoktál nosztalgiázni? Mi a kedvenc sztorid?

• Elég idős vagyok már ahhoz, hogy nosztalgiázzak :) Szerencsére, ha nekilátok számos sztori közül válogathatok, nem tudok választani közülük.

Mi hiányzik jobban - a légkör, ami a motoros élettel járt, vagy maga a motorozás?

• A motorozás.

Melyik volt a legdúrvább pillanat a pályán, amikor lefőttél, mint a kávé?

• Kivülálló ként Nagy Robi angliai esésekor. 96' Sheffield - Matousek-kel csapódtak a palánkba. Odafutottam, mikor láttam, hogy baj van. Az utána következő látvány örök élmény marad.

Megviselt, mikor láttad szó szerint összetörni egy-egy társadat a pályán?

• Persze, de csak a mecss után.

Mi zavart a legjobban egy verseny alatt? És mi doppingolt a legjobban?

• A sportszeűtlenség. A szurkolók.

Köztudottan izgulós versenyzők közé tartoztál. Mik jártak ilyenkor a fejedben?

• Áttétel, pálya, fúvóka, gyújtás - minden ami verseny és motor.

Hogy lehet azt kezelni, hogy valaki civilben barát, a pályán pedig ellenfél?

• Ezt nem kell kezelni, hanem el kell fogadni.

Volt, hogy tudatosan megrámoltál valakit?

• Volt, nem is egyszer. Angliában muszály is volt a kicsi pályák miatt.

Miután a szalag fölcsapódott érzékel egy versenyző bármit a szukolásból?

• Én sohasem.